Nemrég jöttünk haza Isztambulból, ahova 8 éve járunk szorgalmasan, török sorozathelyszínek nyomába eredve. Legutóbbi utunk kalandjait ezúttal egyik kedves barátunk, Dr. Bálint Kati meséli el nektek:

Egy csodálatos utazáson vettem részt: 8 nap Isztambulban török sorozatkedvelők csapatával. Egyszerűen fantasztikus volt…számomra katartikus élményt jelentett. Életem legnehezebb szakaszában a „Végtelen szerelem”segítségével jutottam ki a gödörből. Örökké hálás leszek érte. Ezután szerettem bele Isztambulba. Ez az út az én El Caminom volt…

Az Atatürk repülőtéren Burak Özcivit képe várt egy reklámban! A szállodánk a Sultanahmetben volt, Fatihban, vagyis a történelmi óvárosban. Első nap átmentünk hajóval Ázsiába, Üsküdarba , naplementét nézni. Megnéztük a  Mihrimah Sultan camiit / Szulejmán és Hürrem leánya/, Sinan építész szerelmi bizonyítékát. Két mecsetet épített a szultánának, egyiket az európai oldalon, másikat az ázsiain. Mikor az egyikben lemegy a Nap, a másikban akkor kel fel a Hold.  A másik dzsámi a Semsi Ahmet Pasa camii, szintén Sinan munkája. Láttuk Kuzey házát is.

Csak ültünk a parton, hímzett párnákon, teát ittunk és vártunk a naplementére, amit Isztambulban látni kell: ahogy lebukik a Márvány tengerbe, hátulról megvilágítja az egész óvárost, kirajzolódik a Topkapi palota, a Haghia Sophia és a Kék Mecset. Gyönyörű!

Közben elméláztunk a Kiz Kulesi/Leánytorony/történetén. Egy szultán a leányát záratta ide, hogy megvédje a megjósolt kígyómarástól. A lány a születésnapjára kapott egy kosár gyümölcsöt, amiben egy kígyó rejtőzött…

Második nap ismét áthajóztunk Ázsiába, Kuzguncukba egy tündéri  halászfaluba. Meredek utcák, nyugalom, béke, gyönyörű régi színes faházak. Mesés!

Megálltunk az Icerde háznál. Lakatlan barna, kopott, faház. Páran bemásztak a kerítésen a kertbe is. Sétáltunk a hangulatos kis utcákon, teázgattunk.


Mellesleg megnéztük Kemal Soydere családjának a házát / Kara Sevda/! Be is mehettünk a házba, egy  kedves család lakja. Kint ültünk a kertben és emlékeztünk a végtelen szerelemre.

Ezután  meglátogattuk az első Boszporusz híd lábánál a Beylerbeyi Palotát, a szultánok nyári rezidenciáját. Csodás, gyönyörűen berendezve, álomszép.


Elif és Ömer kedvenc helyére mentünk  ebédelni/ Kara Para Ask/, nagyon hangulatos kis étterem. Megkóstoltuk a török kolbászos rántottát/ sucuklu yumurta/, finom. A kikötőnél van az a kék teázó, ahol Elif és Ömer szakítanak.


Innen továbbhajóztunk délre, Kadiköybe. Na ezt látni kellene mindenkinek. Eredetileg görög falu volt, azután oszmánok és örmények telepedtek itt le. Kedvelt nyaralóhely lett, csodás piaccal.

Mozgalmas élet zajlik, rengeteg kis üzlet, hangulatos teázók, kávézók, cukrászdák. Macskaköves  sétálóutcák, igazi bohém világ: van egy utcája, ahol a magasban színes esernyők  vannak felfüggesztve! Egy nosztalgia villamos jár a főutcán,  az útszéli beton tömbök színesre vannak festve, mókásan néz ki.


Sok cicát láttunk, rendszeresen etetik őket. Az utcákon államilag kihelyezett cicaházak és etetők vannak! „Kóbor” kutyák is vannak mindenütt, oltva, chipezve! Fényképezés közben sikerült lemaradni négyünknek a csoportunktól! Nagy élmény volt! Az internet nem működött, GPS nem volt, térképet nem vittünk. Angolul próbáltunk eljutni a kikötőig, hogy haza hajózzunk, közben beesteledett… Mindenki nagyon kedves volt, össze-vissza küldözgettek, de végül felismertünk pár helyet és simán elértük a kikötőt. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy idegen országban eltévedve ennyire jól fogok szórakozni az egészen, nagyon élveztük! Láthattuk a kivilágított Isztambult is a hajóról, csodás.

Harmadik nap történelmi program. Hippodrom : a római/bizánci/kocsiversenyek helyén három oszlop maradt fenn: az egyiptomi Obeliszk, a delphoi Kígyóoszlop és a bronz oszlop, amiről eltűnt a fém. Bementünk a Sultan Ahmet Camii /Kék Mecset/-be. Gyönyörű, több mint 20 000  izniki kék csempe borítja a falait. A fiatal szultán nagyratörő álma miatt hat minaretet építtetett hozzá, ami csak a mekkai dzsámit illette meg, ezért oda is kellett egy hetediket épittetnie. Olyan sikeres szeretett volna lenni, mint őse, Nagy Szulejmán, de nagyon fiatalon meghalt. Itt van eltemetve imádott feleségével, Kösemmel / A szultána/.  

A tér túloldalán áll a kereszténység egykori legnagyobb temploma a Haghia Sophia.Constantinus császár kezdte építtetni  i.sz.300 körül / Konstantinopolisz= Konstantinápoly/, majd Justinianus fejezte be 537 ben. A maga idejében csoda volt. Mikor 1453-ban Hódító Mohamed / Fatih Sultan Mehmet/elfoglalta Konstantinápolyt, ott akarta tartani az első imát, ezért mecsetté nyilvánította. Lemeszelték az arany mozaikokat, a kereszténység jelképét és a nyolc iszlám szent nevét ábrázoló táblákat lógattak fel. Később építették hozzá a négy minaretet. Ma rózsaszínben pompázik, 1935 óta múzeum, újra láthatóak a mozaikok maradványai.

Közöttük a teljes tér tele volt asztalokkal, padokkal, esténként batyus vacsorákat tartanak. Családok ide jönnek elkölteni a ramadani vacsorát, utána imádkoznak a mecsetben. Néha a turistákat is megvendégelik! Sok helyen volt ilyen előkészület.

Topkapi palota, az oszmán- török világhatalom központja volt. A mindenkori  szultán itt élt családjával,a háremmel az elit hadtesttel / janicsárok/,több mint 5000 ember élt benne. Ma az épületek múzeumként látogathatók. Ruhaköltemények, fegyvergyűjtemény/Topkapi tőr/, a kincstár, benne a 86 karátos Kanál gyémánt.Vallási relikviák: a Próféta szakállszőre, Mohamed lábnyoma, a mekkai Kába szentély kapu darabja.


Délután Fűszerbazár. A sláger az alma tea és a locum nevű édesség, ami rengeteg féle ízesítéssel készül. Igazi sáfrány is kapható, arany áron! Ja, arany is van tonnányi.

Negyedik nap: parklátogatás bérelt busszal. Az út mentén mindenütt gyönyörűen nyírt pázsit, művészien beültetett virágágyások, még a beton falakon is függőleges kertek! Átkeltünk a Valens vízvezeték alatt, kipróbáltuk a híres csúcsforgalmat, áthajtottunk a második Boszporusz hídon /Fatih  Mehmet Sultan Köprüsü/.

A Camlica domb, a legmagasabb pont az ázsiai oldalon. Fantasztikus volt! Egész Isztambul a lábaink előtt hevert. Mellette épül Isztambul legnagyobb, gigászi mecsetje, a szintén 6 minaretes dzsámi. 15 000 férőhelyes lesz.


Ezután a Göztepe park következett. Modern házak, 10-20 emeletes tornyok között egy „békebeli” Rózsakert, illat felhő márvány szökőkutak, sirályok ivóhelyei, mintha egy másik világba cseppentünk volna. Igazi felüdülés volt. Mindenütt árnyékos padok /sok!/, hatalmas játszótér, csili-vili WC! Anyukák és csemetéik kellemesen tölthetik el itt az idejüket.

Este: Bulihajó! Kb. három órás hajókázás a Boszporuszon. Európain fel, közben vacsora és zenés műsor. A férfiak szenzációsan táncolnak! A híd előtt keresztbe áll a hajó jó fél órát, mellettünk legalább még 6-8 ilyen bulihajó kivilágítva siklik a vízen, gyönyörű látvány. Az ázsiai oldalon jön vissza, ekkor már DJ-s disco van. Feltette a „Millió rózsaszál”-at, az egész asztal énekelte. Mindenki csak bámult, hogy kik vagyunk, milyen nyelven énekelünk, mitől van ilyen fergeteges jókedvünk.

Ötödik nap: Ömer Demir szülőháza/ Kara Para Ask /, nagyon leromlott állapotban. Általában a helyszínek legtöbbje már nem lakott, elhagyatott, vagy lakott ugyan, de nagyon rossz állapotban van. Volt, aki megnézte Leyla házát /Kara Sevda/.Lakatlan, elgazosodott. Nem tudom elképzelni, hogy nincs olyan ember, aki oda akar költözni! Ha nekem lenne annyi pénzem, én odamennék, helyrehoznám. Gyönyörű helyen van, csendes, elit környék, csodás panorámával, egy kis öbölre néz. Hihetetlen, hogy így hagyják tönkremenni! Áthajóztunk  Anadolu Hisariba, a második híd lábánál, egy régi romos erőd.

                            

A Kücüksu folyó partján kávézgattunk, ott dolgozott Fatmagül először. Tatarozzák azt az  éttermet, nem mehettünk be. Megnéztük  a Kücüksu palotát. Ez is a szultán nyaralóhelye volt. Kicsiben a Beylerbeyi palota. Gyönyörűen berendezve, eredeti bútorokkal. Nem tudom, hogy csinálták, hogy a világháborúban is megmaradtak ezek az értékek.

Vízi taxival mentünk át az elit európai oldalra, Bebekbe. Közben láttuk Dilara és Cihan házát  /Megtört szívek/. Hihetetlen volt: jó sebességgel szeltük a Boszporuszt, amikor észrevettük, hogy senki sincs a kormánynál! A „kapitány” nem volt sehol, kint tett-vett, beszélgetett, időnként benyúlt az ablakon, igazított a kormányon…A hajunk szála is égnek állt! Hát nem unatkoztunk.

Az egyik legelegánsabb étteremben / La Sirene/ ebédeltünk, itt ettem életem legfinomabb desszertjét, valami pisztáciás tortát karamell krémmel, isteni volt, egyébként nem is szeretem a pisztáciát… Innen sétálni kellett Arnavutköyig, mert szombat lévén délután már nem mentek a hajók. Arnavutköy gyönyörű házairól ismert. Legalább 35 fok volt…buszoztunk/az Istanbulkart remek találmány/.

Hatodik nap: Busszal az ázsiai oldali Kavacik parkba, a második hídnál/Fatih Sultan Mehmet/,végre borult egy kicsit, nem volt akkora a hőség. Gyönyörű fotók készültek.

Kimentünk Polonezköybe, ahol iftar vacsora várt ránk/ a Ramadan idején napkeltétől napnyugtáig nem ihatnak és nem ehetnek a hívők, a böjt megtörése este az iftar/. Polonezköybe viszi el Elif Ömert a Kara Para Ask –ban. Itt sétálgattunk, gyönyörű, erdős hely, lengyelek telepedtek le itt. Megnéztük Cesur  házát is,/ Cesur ve Güzel/ de csak kívülről. Jó állapotban van, jött a fiatal tulaj, de nem engedett be, hogy fotózzunk. Ott van nem messze a Korludag birtok is, de nem volt pontos a cím. Itt van Kerim apja által vett háza, ahol lelövik, teljesen elhanyagolt/ Fatmagül/.

Iftar vacsoránk volt. Kongatással jelzik, mikor szabad enni, addig senki sem nyúl ételhez, italhoz! Grillparti volt, a szabadban.

Hetedik nap: Nagy napunk volt! Boszporusz túra. Hajóval fel egészen a Fekete tengerig. Mindkét parton gyönyörűen felújított yalikat, nyaralóházakat látni. Kiszállás Sariyerben, az egyik legelegánsabb európai szakaszon.Csodaszép villákat láttunk. Beültünk kávézni, és kit látunk ott? Hilal Saralt!!! Nagyon kedves volt, teljesen elérzékenyült, hogy magyarok felismerték, fotózkodtunk vele! / Ő rendezte a Kara Sevdát, a Szerelemben, háborúban-t, a Fatmagült, a Tiltott szerelmet/

Ezután következtek  stílusosan a Kara Sevda helyszínek Yeniköyben: a part, ahol az öreg hölgy állt, a club, ahol a szülinapi buli volt, a játszótér, a lépcső, ahol Nihan sír, a fal, ahol Kemal megtudja, hogy Nihan  öt éve siratja. Ott ültünk Kemal kedvenc padján a parton. Elképesztő volt, mintha a történetben lettünk volna! Néztük a gyönyörű sötétkék Boszporuszt, hallgattuk a sirályokat és éreztük a tenger  illatát.

Séta a parton, gyönyörű házakat látni: Fazilet asszony háza, a Tiltott szerelem és a Fekete fehér szerelem helyszínei. Voltak, akik megnézték Celal baba éttermét  és az Umut éttermet/ Icerde/. Ettünk egy böreket, nagyon finom. Átkeltünk egy kis hídon és megnéztük Elif és Ömer rózsaszínű házát és vele szemben Defne zöld házát is /Kiadó szerelem/.

Visszafelé busszal jöttünk és felmentünk a Galata toronyhoz. Az Aranyszarv öböl /Halic/északi részén genovaiak és velenceiek telepedtek le, teljesen európai épületeket emeltek. A környéke csodás, bohém tanya, butikok, galériák, pici ízléses üzletek, ajándékboltok. Napokig lehet bóklászni itt.

Megtaláltuk azt a teázót, ahol Kemal és Nihan is ült, nagyon hangulatos kis hely. Az asztal már másik, nincs belevésve a monogramjuk… A torony erkélyéről teljes körben lehet látni a panorámát, valami elképesztően szép. Látni a Boszporuszt a hidakkal, az Aranyszarv öblöt, a Márvány tengert, a Sultanahmet „félszigetet” a Topkapival,  a Haghia Sophiával és a Kék Mecsettel. Nagy élmény volt.

Nyolcadik nap már csak fél nap volt, mindenki szabadon tölthette el, én és újdonsült barátnőim a bazárt néztük meg, az ajándékok beszerzése miatt.

Ami elképesztő volt számomra, az a tisztaság, reggel slaggal mossák az utcákat. Sehol nem láttunk eldobott csikket, szemetet, papírt, az illemhelyeken pelenkázó és szoptató szobák vannak, általában nagyon tisztán tartva.

Az egész út csodálatosan sikerült, most látom csak, mennyi mindent láttunk.

Mindenkinek ajánlom, egyszer nézze meg Isztambult, varázslatos hely.

Már most visszavágyom…

Gyere, kövess minket a  facebook-on   instagramon   pinteresten és youtube-on is!