Még a brazilok is török sorozatokat néznek

Vajon miért néznek még a brazilok is török sorozatokat?

A két török szereplő mélyen egymás szemébe néz egy holdfényes éjszakán a tengerparton. Ezt a pillanatot pedig dél-amerikai nézők millió lélegzetvisszafojtva figyelik.

-          Félek, hogy elveszítelek – mondja Kerim, ahogy szorosan a karjaiban tartja Fatmagült.

-          Nem kell, hogy félj – mondja Fatmagul, mielőtt csókot váltanak.

A spanyolra és portugálra is szinkronizált sorozat óriási siker volt tavaly Dél-Amerika szerte. Csak Argentínában több mint 12 millió néző látta az egyes epizódokat. És nem ez a sorozat az egyetlen példa a török sorozatok óriási sikerére a kontinensen. Chilében például az 1001 éjszaka című sorozat 2014. legnézettebb műsora volt.

De vajon miért annyira népszerűek a török sorozatok több ezer kilométerrel
arrébb, a szappanopera hazájában,
Dél-Amerikában is?

A 42 éves chilei Marcela Mera, aki az ország fővárosában, Santiago-ban él, bevallottan odaadó rajongója a török sorozatoknak. Elmondása szerint több közös pontot fedez fel ezekkel, mint például az amerikai tévésorozatok szereplőivel. Azt is hozzáteszi, hogy szereti, ahogy a török sorozatok régimódi szerelmi történetek, és nem Hollywood-i, túlzottan a szexualitást hangsúlyozó filmek.

„Bár Törökország nincs túl közel, a kultúráink hasonlóak” – mondja Marcela. Ráadásul a török filmgyártás magas színvonalú, és mentes a hollywood-i kliséktől és sztereotípiáktól.

„Ahogy ezeket elkezdtem nézni, rájöttem, mennyire elegem volt már az amerikai tévé erőszakosságából és szexualitásából”. Úgy tűnik a dél-amerikai nézők könnyen rá tudnak hangolódni a török sorozatok szereplőire.

Közösségformáló erő

A perui fővárosban, Limában, a 23 éves egyetemi diák, Ivette Sanchez szintén nagy rajongója ezeknek a történeteknek. „Gyakran összejövünk a barátaimmal, hogy török sorozatokat nézzünk és dumcsizzunk. A sztori érdekes és a filmek magas minőségűek. Hab a tortán, hogy a színészek nagyon jóképűek. Mindegyikünknek megvan a kedvence.”

A török filmipar az utóbbi években robbanásszerű növekedést ért el a sorozatok külföldre történő eladásának tekintetében is. Tavaly pl. 250 millió dolláros bevételt könyvelhetett el belőlel. 2004-ben ez a szám még csak 10 ezer dollár volt. Ma viszont világszerte több mint 140 országban 400 millióan ragadnak a tévéképernyőkre a török sorozatok bűvöletében.

A török tévé külföldi rajongói dicsérik a produkciók minőségét is. Bár még hosszú az út, hogy beérje például a brit sorozatok eladási adatait, hiszen Anglia 1.6 milliárd dollárt zsebelt be 2015-ben a tévésorozatok exportjából, de Bader Arslan, a Török Export Társaság főtitkára szerint a törökök is elérik az 1 milliárd dollárt 2023-ra. A legnagyobb szelet pedig Dél-Amerikából érkezik majd. Burhan Gun, a Török Televízió és Film Egyesület elnöke szerint több oka is van, amiért Dél-Amerika ilyen gyorsan befogadta a török drámákat, és szereplőiket. Először is, a törökök vonásaiban nagyon hasonlítanak a dél-amerikaiakra. Gun úr szerint, akinek a társasága a török tévés cégek 80 százalékát képviseli, hozzáteszi még:

„Mivel Törökország multikulturális ország, a színészek sokfajta nemzetiségből kerülnek ki.”

A második ok szerinte az, hogy a sorozatokban felvetett társadalmi problémákkal Dél-Ameriában is, és a  világ más részein is könnyen azonosulnak a nézők.

„Például ott van a városiasodás problémája, ami sok török sorozatban megjelenik: a vidéki  területekről a városba kényszerülő emberek nehézségei.”– mondja Mr Gun.

Szakértők szerint a török televíziós drámák olyan gondokat is érintenek, amik a fejlődő országokban nagyon is aktuálisak. Ezek a témák nagyon fontosak sok fejlődő és fejlett országban is, a nyugati produkciók viszont nem foglalkoznak velük. Az angliai Sheffield Egyetemen újságírást oktató Omar Al-Ghazzi már nem egy akadémiai értekezést publikált a török popkultúráról. Szerinte a török sorozatok egyfajta modernitást sugároznak, ami nagyon vonzó a nézőiknek. Kifejti: “Nagyon is kapós életképet sugároznak, egy kényelmes középosztálybeli életmódot, ami elérhető és vonzó is sok ember számára.”  

Természetesen az ország elnöke, Recep Tayyip Erdoğan úr is nagy örömmel látja a török sorozatok külföldi sikereit, hiszen nagyban növelik az ország nemzetközi hírnevét és javítják a megítélését. Ennek ellenére a török tévéipar nem győzi hangsúlyozni, hogy politikától független és semmilyen állami támogatást nem kap.

Néha mégis megesik, hogy maga Erdoğan illeti kritikával a produkciókat, például 2012-ben arra panaszkodott a Szulejmán című sorozat kapcsán, hogy a film a 16. századi nagy török szultánt iszákosnak és nőcsábásznak állította be.

Alper Akosman 28 éves török üzletember, aki már évek óta Chilében él, úgy tapasztalta, hogy a török sorozatok népszerűsége miatt Chilében sokan elkezdtek érdeklődni az országa iránt.

Nemrég még egy jótékonysági bálon is részt vett, amihez a török sorozatokat választották témának. 
„Mindenhol török zászlók és ételek voltak, és török zenét játszottak. Az emberek egyre csak azt kérdezték, hogy valahogy kapcsolatba tudnék-e lépni a török színészekkel, hogy üzeneteket küldhessenek nekik. Úgy tűnik a sorozatok valami olyat értek el, ami a legügyesebb diplomáciai taktikáknak sem sikerült. Ez elképesztő.”

Mr. Arslan, aki elkísérte Erdoğan elnök urat februári Chilében, Peruban és Ecuador-ban tett látogatásaira, azt is elmeséli, hogy a török sorozatok remekül jöttek a bemelegítő beszélgetésekben is. Peruban például úgy kommentálták őket, hogy „érdekes, hogy a kulturális és vallási különbözőség ellenére milyen sokban hasonlítanak egymáshoz a családi értékeink.”

Úgye mi, Magyarok is hasonlóan vélekedünk a török sorozatokról? Sokan számoltok be arról milyen érzéseket indítanak el bennetek ezek a történetek. Sokan érdeklődtök általuk Törökország, Isztambul, a török kultúra és szokások iránt. S bizony a mi életünk sem ezen az ösvényen haladna most, ha 2011-ben nem nézzük meg az EZEL-t...

Ha tetszett, és te is a török sorozatok rajongói vagy, kérjük oszd meg a cikket!
Kövessetek minket a  facebook-on   instagramon, pinteresten és youtube-on is!