Mielőtt Isztambulba látogatsz, egy valamivel feltétlen tisztában kell légy!  A törökök rajonganak a teájukért. A rajongás talán nem is fejezi ki eléggé azt az érzést, amivel a teájukért viseltetnek – egész életüket áthatja a tea és a teázás. Nincs olyan alkalom, esemény vagy élethelyzet, amiben egy csésze tea elfogyasztása ne lenne helyénvaló.

Külföldön ugyan valószínűleg a török kávét ismerik többen, Törökországban azonban a tea az első számú ital. Olyannyira, hogy mára a törökök lettek a világ elsőszámú teafogyasztói, lepipálva az angolokat és a kínaiakat is.
 

Bár már sokszor tapasztalhattam ezt magam is, mégis egész elképesztőnek találtam, hogy egy átlagos török ember több mint 3 kiló (!) teát fogyaszt el évente!

Ezt hallva azt gondolhatod, hogy nyilván ez is az Ottomán Birodalom idejére visszanyúló hagyomány, de az igazság az, hogy ez a nagymértékű tea fogyasztás csak a birodalom hanyatlása és felbomlása után terjedt el igazán.

Ezt is, sok mással együtt, a Török Köztársaság megalapítójának, Mustafa Kemal Atatürk-nek köszönhetik a törökök, hiszen ő szorgalmazta a kávéról teára való áttérést.

Az ok pedig egyszerű: a Birodalom fennállás alatt a kávébabot könnyen be lehetett szerezni Jemenből, egész pontosan Mocha nevű városából. De a birodalom felbomlása után ez bizony már drága importcikk lett. A megoldás igazán kézenfekvő: igyunk inkább teát, hiszen az Törökország területén is nagyszerűen megterem. Így például a Fekete-tenger keleti partján fekvő Rize remek termőterületnek bizonyult talaja és klímája szempontjából is. Ma ez a világ 6. legnagyobb teatermő területe.

A török tea, vagy çay, ahogy törökül hívják egy egész különleges ital, és különleges az elkészítése is. A teáskanna, vagyis çaydanlık alsó részét megtöltik vízzel és felforralják. Közben a tetejébe beleteszik a feketetea leveleket, egy teáskanálnyit személyenként. Amikor a víz felforr, lecsapódik a kanna felső részében, és itt áztatják a tealeveleket még kb. 15 percig. Fél óránál tovább nem érdemes áztatni, különben keserűvé válik.

Az így elkészült teát cuki, tulipánalakú, üveg teáscsészékbe töltik. Vigyázat, nincs fülük, óvatosan fogd meg! Az üvegen át viszont csodálhatod a gyönyörű aranybarna teát. A csészék elég kicsik, azért, hogy a teát még forrón fogyaszd el. Tölts újra nyugodtan, ahogy említettem, igazán nincs olyan alkalom, ahol a teafogyasztás ne lenne tökéletesen helyénvaló.

Ha nem te töltöd újra a csészéd, nos, akkor majd töltenek neked. Őszintén szólva kezdetben kissé az őrületbe kergetett, hogy kb. ötpercenként megkérdezték, “ çay içer misin?”, vagyis “iszol egy teát?”. Legszívesebben ezt válaszoltam volna: “Nem, még nincs 10 perce, hogy befejeztem az előzőt!”, de persze hogy is sérthettem volna meg az igazán jó szándékú és vendégszerető török barátaimat? Úgyhogy leerőltettem egy újabb csészével…

A teaivás egyébként is a társasági élet szerves része. Ha vendég érkezik a házhoz, teát szolgálnak fel. Ha egy vevő gondolkodóba esik vásárláskor, az üzlet tulajdonosa szinte biztos, hogy teát kínál fel, hogy segítse ebben. Amint beteszed a lábad Isztambulba, a hotelben valószínűleg ezzel fogadnak majd. És így tovább, és így tovább, vagy ezerszer kínálnak majd teával ott tartózkodásod alatt. Çay-t szolgálnak fel reggelihez, ebéd és vacsora után, és az összes napközbeni szünetben, uzsonnánál.

Gyakori látvány a teaárus is, ahogy tálcáján a tulipánalakú üvegcsészékkel egyensúlyozva kínálja e nedűt. Az utcákon ők lehetnek valamelyik bolt „kihelyezett” árusai is, de a vízparton és a parkokban általában független vállalkozókról van szó.

A törökök szívesen töltik az idejüket a teakertekben is, ahol természetesen teáznak, vízipipáznak és  tavla játékot játszanak. A teaházak viszont nem hölgyek találkahelye – épp ellenkezőleg, általában az erősebbik nem tagjai vitatják itt meg az aktuális politikai és sporthíreket. Remek hely ez, hogy elbújjanak a nyári hőség, no és néha az asszony elől. 

A teázásnak persze megvan a helyi etikettje is. Magánházaknál valószínűleg neked, mint vendégnek szolgálnak fel először teát, téged követ a ház ura. A török nők híresen vendégszeretőek, ez azzal is jár, hogy kipukkadásig töltik majd beléd e nedűt, mert az ő kultúrájuk szerint óriási szégyen lenne, ha a ház kifogyna a teából éppen egy vendég ott tartózkodása alatt. Emellett lecsekkolhatod majd a házigazdád sütési tudományát is, a sós börek vagy édes baklava a leggyakoribb „teasütemények”.

Ha már igazán tényleg tele vagy, diszkréten jelezheted ezt azzal, hogy a csésze tetejére fekteted a kanalad, vagy beleteszed a csészébe, esetleg az oldalára döntöd a poharat. Vigyázat, nehogy fejre állítsd a teás poharat, mert ez azt jelzi, hogy nem ízlett a tea! Étellel kapcsolatban nincs semmi jó tanácsunk – a török feleségek, nagymamák és nagynénik unszolásának majdnem lehetetlen ellenállni.  

És kérlek, még ha ezt szoktad is meg, ne kérj tejet a teádba, ez itt nem szokás. Kérheted a teádat gyengébbre (açık) vagy erősebbre (koyu), én minden esetre elsőként a gyengébbet ajánlanám… Néhány felhúzott szemöldökkel lehet akkor is találkozol, ha nem kérsz cukrot a teádba, mivel ők általában 2 cukorral isszák az övéket, de azért ez még elmegy.

Ne lepődj meg viszont, ha -főként keleten- török házigazdád bekap egy  kockacukrot, hogy az szép lassan szétolvadjon a szájában a forró tea kortyolgatása közben.

S, hogy melyik a legjobb hely a teázásra? Nos, ilyen nincs. Lépten-nyomon az utadba kerül majd, úgyhogy kóstold csak végig a kínálatot!

Jó teázást!

Kövessetek minket a  facebook-on   instagramon, pinteresten és youtube-on is!