A Megtört szívek egyik fontos forgatási helyszíne,

Tarlabasi, Isztambul szebb jövőt remélő gettója!

A Tarlabasi negyed  Isztambul európai oldalán,  Beyoğluban található.

Az első lakók, főként európai diplomaták, még az Oszmán Birodalom idején kezdtek el itt letelepedni és faházakat építeni. 1870-ben hatalmas tűzvész pusztított a városrészben, rengeteg ház leégett. Helyükbe az akkori önkormányzat nyugati modell alapján, kőépületeket emelt, a folyton jelenlévő tűzvészek kivédése érdekében.

Tarlabasi lakóházai egyedi példák a századforduló keleti stílusú építészetére. Hosszú, keskeny 4 emeletes házak, melyek, kanyargós utcákban futnak össze. Földszintjeiken gyakran üzleteket, műhelyeket alakítottak ki. A török bútorok nagy része akkoriban a Tarlabasi-ban működő asztalosműhelyekben készült.

Az 1923-as Lausanne-i szerződés aláírását követően, az újonnan alakult Török Köztársaság elrendelte a lakosságcserét, így az oszmán görög lakosság elhagyta Törökországot. Kicserélődött teljes Beyoğlu és így Tarlabasi lakossága is. Az 1942-ben bevezetett vagyonadó következtében, mely főként Isztambul nem-muszlim lakosságát érintette, a Tarlabasi-ban élő sok kereskedő és iparos elszegényedett.

1955-ben a Ciprusi Válság kezdetét követően a Török kormány pogromot hirdetett Isztambul nem-muszlim lakossága ellen, melynek során számos üzletet, házat, templomot kifosztottak, néhányat megsemmisítettek, a földig romboltak. Görög látogatók manapság gyakran fordulnak meg errefelé és keresik fel a házat, melyben ők vagy szüleik felnőttek.

Az 1950-es években  mély demográfiai, társadalmi és gazdasági változások mentek végbe Törökországban, aminek következtében megindult a vidéki migráció. A Beyoğlu -ban lakatlanul álló házakat ellepték a nincstelen anatóliai menekültek. Fiatal gyerekek kezdtek el dolgozni helyi mesterek mellett. Néhányan saját műhelyt vagy üzletet nyitottak.

Most, 40 évvel később a legutolsó cipészek is kénytelek lesznek bezárni cipészműhelyüket, mert a kormány a területen hatalmas, több éves project keretében rehabilitálja. Az itt élő elszegényedett lakosságot kitelepítik, elköltöztetik.

Tarlabasi köztudottan elmaradott, veszélyes környék volt és nagy részét jelenleg is ajánlott elkerülni. Romos házak, szűk, zajos utcák, az utcán nevelkedő gyerekek, fiatalok, prostituáltak, bűnözés. A Tarlabasit leginkább a mi budapesti 8. kerületünkhöz lehetne hasonlítani, amely hatalmas változáson ment át az elmúlt 10-15 évben. Belsőbb részeiből kitelepítették az addig ott élő családokat, szegény embereket. Házaikat a földdel tették egyenlővé vagy felújították. Ők kiszorultak a kerület külsőbb, elhanyagoltabb részeibe, lakásokat foglaltak el törvénytelenül.

Ezt a részt csupán egy karnyújtás választja el a fényűző és népszerű Istiklal Caddesitől, ahol tolonganak a turisták és a török művészek, színészek színe-java. Érdekes kettősség ez, az út egyik oldalán drága üzletek, világmárkák, éttermek, bárok, szép hotelek, felújított lakóházak csalogatják be az embert, addig a közelben, az út másik oldalán a nyomor, a szegénység és  veszély.

Az utóbbi három évben rendkívül felgyorsultak a terület felújítási munkálatai. Komplett háztömböket romboltak le a földig, új, modern lakásokat emeltek a helyükre, irodaházakat, bevásárlóközpontot. A felújítás jelenleg is zajlik, ezért fontos, hogy amikor szálláshelyet keresünk, kerüljük el a Tarlabasi Boulvard illetve a Taksim túloldalát!

A környéket a filmesek is sűrűn használják, a magyar nézők először az Ezel című sorozatban ismerhették meg ezeket a házakat.  EZEL harangos tetős háza is itt a Tarlabasin volt, aminek tetejére sűrűn ment fel elmélkedni vagy éppen terveket szőni Ramizzal. A lepusztult épületet azóta felújították, de EZEL harangját meghagyták.  

A környéket jelenleg a Paramparca sorozatban láthatjuk. A magyar címe szerint / Megtört szívek című sorozat egyik főhősnője, Gülseren, valamint lánya Hazal és rafinált sógornője, Keriman is itt, a Tarlabasi-n élik életüket.

A sorozatban többször is elhangzik, hogy Hazal, akit születésekor elcseréltek Cansuval, nyomorban nőtt fel, míg Cansu a gazdagok életét élte egy csodálatos, hatalmas vízparti villában, pompában. Miután kiderül a szörnyű baleset, a csere, Hazal természetesen a pénzt, a gazdagságot választja, míg Cansu számára a jómód helyett a szeretet a fontos. A film ezzel a kettősséggel szépen rámutat, hogy bizony van olyan ember, aki inkább elvágyik a fényűző életéből, hogy szeretetet, megértést kaphasson.

A dúsgazdag Gürpinar család ezzel szemben a Boszporusz túlpartján, Kandilli-ben, egy vízparti yali-ban, palotában él. 

Kövess minket a  facebook-on   instagramon  pinteresten és youtube-on is!