Néhány éve kifejezetten divat Isztambulba utazni, főként mióta a törökök ontják magukból az itthon is népszerű sorozatokat.

Oly annyira így van ez, hogy már három légitársaság (Türkish Airlines, Wizz Air, Pegasus) is indít járatokat. A többség jó tapasztalatokkal tér haza, dicsérve a törökök kedvességét, vendégszeretetét, a magyarok felé testvérként fordulásukat. Persze mi is egyetértünk mindezekkel, de voltak azért bosszantó, sőt olykor kifejezetten utálatra méltó tapasztalataink is!

Először is, olyan jó lett volna néha elveszettnek érezni magunkat,

térképpel a kezünkben tanácstalanul álldogálni, hogy merre is menjünk. Kicsit kétségbe esni, hogy talán eltévedtünk, de ennek az izgalmát mindig elvették tőlünk.

Amint meglátják, hogy valaki hezitál, rögtön jönnek és nagy lelkesedéssel magyarázzák az utat. A nyelv sem akadály, hamar átmennek tarzandzsába és mutogatják az irányt.

Előfordult, hogy ketten is útba akartak igazítani egyszerre, de nem értettek egyet, így konkrétan összevesztek a térkép fölött. Ez mondjuk vicces volt. Isztambulban tehát akkor sem tévedhet el az ember, ha kifejezetten akar, mert olyan is lesz, aki egyszerűen felajánlja, hogy a szállodáig kíséri.

Olykor az is jó lett volna, ha csendben elmerenghetünk, mondjuk egy hajóúton, de ezt sem engedték.

Soha nem tudtunk úgy beülni egy kávézóba, vagy áthajózni Ázsiába, hogy meg ne szólítottak volna. Volt, hogy érezhetően csak azért ültek mellénk, hogy beszélgetést kezdeményezzenek. Ha pedig kiderült, hogy magyarok vagyunk még szélesebb mosoly ült az arcukra. Testvérként tekintenek ránk, és kicsit másképpen ugyan mint mi, de ismerik a közös 150 éves múltunkat is.

Angolul nem igen beszélnek, de ez nem probléma. Azt a néhány bűvös szót, ami a magyarokhoz köthető szinte

mindenki ismeri, és előszeretettel használja is: Puskás, magyar szalámi, Attila, az idősebbek pedig még az amo szappanra is emlékeznek. Mindig szeretettel beszélnek a magyarokról, rokonságunkat pedig közös ősapánkra, Attilára vezetik vissza. Kifejezetten sok Attila van közöttük, csak ők egy t-vel írják.

Szörnyű a pasik nyomulós udvarlása és a folyton teával-kávéval való tukmálás is.

Egyszer fodrászhoz is betévedtünk egy beszárításra. Gondoltuk sitty-sutty végzünk, aztán vehetjük újra a nyakunkba a várost. Mindenek előtt meg kellett várnunk, amíg kaptunk egy forró, erős török kávét.

Amikor pedig készen voltunk még egy teát is végig kellett ülnünk, meghallgatva, hogy a magyar lányok tényleg milyen szépek. Tudtuk mi, hogy a török férfiak extrán tudnak udvarolni, de egy fodrásznál nem számítottunk erre mégsem. Most nem felháborító, de tényleg?  

Utáltuk, hogy minimálisan sem lehetett semmiféle diétát tartani.

Tudtuk, hogy a török kaják finomak, meg azt is, hogy sokfélét ki akarunk próbálni. Úgy terveztük,  hogy naponta egyszer beülünk valahova enni és nincs több kilengés. Na, ez felejtős! 

Az utcán elfordulni sem lehet a sok finomság elől. Gözleme, kumpir, dürüm, fekete kagyló, kokorec, simit, baklava és milliónyi más finomság, amit nem lehet nem megkóstolni. Isztambulban tehát a fogyókúrázni lehetetlen, legfeljebb nagyon sok sétával lehet kompenzálni az evést.

Kifejezetten utáltuk, hogy sok helyen balkán (guggolós) WC van.

Ezt tényleg nehéz volt megszokni, sok sípolós szó szaladt ki a szánkon, amikor először találkoztunk vele.

Később azért ezen is elgondolkodtunk. Kétségtelenül kényelmetlenebb a használata, de ha a higiéniás szempontokat vesszük figyelembe…

Utáltuk még, hogy szinte soha nem tudtuk jól kialudni magunkat. 

A második, harmadik fél éjszakás csámborgás után már jó lett volna egy nagyot aludni, de Isztambulban ez majdnem vétek. Annyi, de annyi programról maradtunk volna le, ha hazasietünk. Az Istiklal Caddesi éttermei, a Nevizáde bárjai, a kivilágított Ortaköy dzsámi és az éjszakai Boszporusz túra mind-mind kimaradt volna. És persze az EZAN (imára hívó ének) ami éjszaka is megszólal. Ez elsőre bosszantó lehet, de amikor az ázsiai és európai oldal mecseteinek éneke visszhangzik a Boszporusz vizén, na, az az élmény felejthetetlen!

Ugye, milyen utálni való dolgok ezek?  Nem is értjük, miért vannak oda annyira Isztambulért…

Gyere, kövess minket a  facebook-on   instagramon  pinteresten és youtube-on is!