Turistáknak ajánlott isztambuli közlekedési tanácsokban sűrűn esik szó a taxiról, villamos, busz és hajó járatokról. Ha valaki azonban többet szeretne tapasztalni a török emberek hétköznapjaiból nem hagyhatja ki a dolmus-sal való utazást sem. Amellett, hogy egy nagyon praktikus és gyors utazási forma egy izgalmas kuriózum is. Mi azt mondjuk, aki nem elégszik meg a szokványos turista programokkal, szálljon fel egy 
dolmus-ra, nem fogja megbánni!

A dolmus amolyan iránytaxi, kis méretű busz, amely megadott útvonalon közlekedik ugyan, de ha dugó vagy útlezárás van, simán levágja vagy elkerüli a problémás szakaszt, úgyhogy rugalmasnak nevezném inkább az útvonaltervét. A végcél az ablakán lévő táblán van feltüntetve, és olykor a köztes megállók, vagy inkább érintett útvonalak felsorolás szerűen is szerepelnek az oldalsó ablakokon.

Ha kipróbáljuk Törökországnak ezt az igazán autentikusnak mondható közlekedési eszközét, nagy élményben lesz részünk.

Turistákkal ritkán fogunk találkozni rajtuk, a helyi szokásokból viszont annál bővebb ízelítőben lesz részünk.
A dolmuş használata pont olyan rugalmas, mint az útvonala. Ott és akkor szállunk fel rá ahol leintjük, és ott szállunk le róla, ahol elkiáltjuk magunkat, hogy inecek var, ami annyit tesz, hogy leszálló van.

Miután a dolmuşok rengeteg irányba és igen sűrűn közlekednek, jó választás, ha gyorsan el akarunk jutni valahova. Olcsóbb vele közlekedni, mint a taxival, de az állami közösségi közlekedésnél drágább.

Többféle kategória fut az utakon, vannak olcsóbb, régebbi típusú járművek, amiket tényleg csak akkor indulnak, ha megteltek, a dolmuş szó ugyanis megteltet jelent, így nevéhez híven csak akkor indul a végállomásról, ha tele van. A drágább,  minibusz jellegű, újabb modellek viszont csak annyi utast szállítanak, ahány ülőhely van rajtuk.

A viteldíj kb: 2-5 líra között van, távolságtól függően. Felszállás után, menet közben kell fizetnünk a sofőrnek. 
A pénz átadása felér egy társasjátékkal, ami a következőképpen zajlik. Ha sokan vannak, és nem tudjuk közvetlen a  sofőrnek adni a pénzt, megkocogtatjuk az előttünk lévő vállát és megmondjuk hány személy viteldíját küldjük. Ez a vállkocogtatós, üzengetős, pénz előre adósdi addig folytatódik, míg a pénz el nem ér a sofőrig. Ha visszajáró is van, akkor a pénz ugyan ezen az útvonalon jut vissza hozzánk. Felejthetetlen élmény lesz ez a kis játék, miközben a lábunkat tapossák, dülöngélünk jobbra-balra, mert persze közben a dolmuşunk lendületes tempóval száguld a meredek utakon.

Nagyon mókás, érdemes kipróbálni és megismerni, hogyan közlekednek a török emberek a hétköznapokban!

Leszállási szándékunkat tehát jelezzük jó hangosan az INECEK VAR (inedzsek vár) kifejezéssel!
Jó szórakozást!!!

Gyere, kövess minket a  facebook-on   instagramon  pinteresten és youtube-on is!