2017. aug 29.

Şükrü Özyıldız interjú

írta: PERA
Şükrü Özyıldız interjú

Şükrü Özyıldız-t több sorozatból ismerhetjük 

Még csak 28 éves, de fiatal kora ellenére meglehetősen éretten gondolkodik. Tudja mit beszél, és tudja, hogy mit csinál. Nem csapong ide oda. Édesanyját korán, 9 éves korában veszítette el, húga akkor 7 éves volt. Ő áll hozzá a legközelebb. Testvére egyben a legjobb barátja is. Şükrü nem csak a saját jövőjével, de a testvére jövőjével is foglalkozik. Nagyon jóképű, céltudatos, igazi érett férfi.  Sok sikert kívánok neki az életben...

sukr.jpg

Édesanyád görög, Édesapád pedig a Fekete tengeri térségből származik.... Mit gondolsz, benned melyikből van több?
Nem tudom, de elégedett vagyok magammal. Ha kérdezik Izmir-inek vallom magamat. Izmirt és az ottani embereket egyszerűen imádom. Édesanyám családja rodoszi, édesapámé Trabzoni. Izmirben ismerkedtek meg és szerettek egymásba. A horgony mindig Izmirben van.

Voltál valaha Rodoszon?
Nem, még soha. Pedig mindig hívnak az ottani rokonok. Anyukám részéről az unokatestvéreim élnek ott. Az én történetemben az a legszomorúbb, hogy nagyon korán veszítettem el az édesanyámat.

Tényleg? Nagyon sajnálom. Betegség, vagy más miatt?
Közlekedési balesetben halt meg 1997-ben. Én 9 éves voltam, a húgom pedig hét.

Kivel nőttél fel?
Édesapámmal, nagymamámmal és a nagybátyámmal.

Beszélsz görögül?
Gyerekként tudtam. Azért, hogy mi ne értsük, anyukám és a nagybátyám görögül vitatkoztak előttünk. Akkor egy kicsit megtanultam. De édesanyám halála után elfelejtettem.

Izmir mit jelent neked?
Izmir számomra egyenlő az édesanyámmal. Én már évek óta Isztambulban élek, szeretek is ott lenni, de Izmir annyira más. Még ha csak 2 napra is megyek oda, olyan mintha teljesen kicserélődnék. Nem tudom, hogy a levegője vagy a víze miatt, vagy azért mert ott születtem és nevelkedtem, vagy esetleg mert Izmir tényleg más, de amikor odaérkezem veszek egy mély lélegzetet és megkönnyebbülök. Komolyan olyan érzés, mint visszatérni az anyaméhbe. Szeretem az ottani embereket, elfogulatlanok, megbízhatóak és jó energiák veszik őket körül.

sukruke.jpg

Mit mondanál a gyerekkoroddal kapcsolatban?
Édesanyám elvesztése óriási trauma volt. Hiperaktívnak diagnosztizáltak és gyógyszert is kellett szednem állítólag. A gyereknek elevennek kell lennie, de én tényleg rossz voltam. Egy percet sem tudtam egy helyben maradni, mindig mozgásban voltam, mindig törtem zúztam valamit. Az utcáról is mindig sebekkel, horzsolásokkal tértem haza. Igazi utca gyerek voltam. Viszont sok előnyét is láttam a hiperaktivitásomnak.

Ezt hogy érted?
A hiperaktivitás magával hozza a szeszélyességet is. Mindent kipróbálsz. Ez egy jó dolog. Például ezáltal derült ki, hogy van érzékem a zenéhez. Kipróbáltam a gitárt, a zongorát és a hegedűt. Végül a dobnál leragadtam, mert azt mondtam „Ez pont nekem való!”. Eközben mindegyikből tanultam természetesen valamit. Később elég sok sportot kipróbáltam. Iskolában a focit, kosárlabdát és a kézilabdát. Eközben elkezdett érdekelni a harcművészet, amely a mai napig jelen van az életemben. Miközben mindent igyekszel kipróbálni. Mindig van egy energiád, ami bár nem tudod honnan ered, mégis új dolgok felé tol és így mindenből kapsz egy kicsit. Ahogy próbálgatod, megtalálod a neked valót.

Isztambul Műszaki Egyetemén hajómérnöknek tanultál...
Igen, elkezdtem és le is léptem. Nem volt egy jól átgondolt döntés. Egy évet jártam oda, és rájöttem, hogy hat hónap tenger, nem nekem való. Közben, amikor bejártam a tuzlai étkezdébe, sok fényképet láttam fiatal férfiakról, a képek alatt írásokkal. Kíváncsi voltam, és megnéztem; mind meghalt. Így már biztos voltam benne, hogy ez nem nekem való. Annyira nem szeretem a tengert, hogy meghaljak érte.

Mi történt miután eljöttél az egyetemről?
Visszatértem Izmirbe és segítettem Édesapámnak. Az Ege Egyetem gazdálkodási szakára vettek fel. Amikor másodikos voltam, Erasmus ösztöndíjjal egy évig Portugáliában tanultam. Ez egy olyan időszak volt, amikor épp „magamat kerestem”. Jót tett nekem az a hely. Mikor visszatértem eldöntöttem, hogy színész leszek.

Hogy jött ez a döntés?
Ahogy említettem, ez egy olyan időszak volt, amikor magamat kerestem, „Ki vagyok én, mivel akarok foglalkozni, mit akarok az élettől?” kérdései foglalkoztattak. Részt vettem egy önfejlesztő kurzuson, ahol néhány gyakorlatot csináltattak meg velem. Azt mondták, hogy ezek a gyakorlatok jól jönnek a színészkedéshez. Megtetszett. Észrevettem, hogy ki tudom fejezni önmagam. És így érdeklődni kezdtem a színészet iránt. Megpróbáltam, és megszerettem. Döbbentem tapasztaltam, hogy a színjátszás során még inkább kifejlődik az emberben az empátia készsége, hiszen tudunk a „másik” lenni. Ezáltal egy jobb lelkű, igazságosabb emberré szeretnék válni. Segített, hogy megismerjem önmagamat, és kinyissam a bennem lévő ajtókat, ablakokat.

Amikor az ember eldönti, hogy „megcsinálom”, tényleg tud színész lenni?
Nem tudok mások nevében beszélni. Én megszerettem a színészkedést és eldöntöttem, hogy megtanulom. Izmirben a Müjdat Gezen Művészeti Központban kezdtem a tanulmányaimat és Isztambulban folytattam. Részvettem a Craft színjátszó körben. Vettem órákat Bahar Kerimoğlu, Gamze Süner Atay, İpek Bilgin és Laçin Ceylantól. Mindegyik tanáromnak más stílusa és metódusa volt. Életünk végéig tanulunk.

 A színészet nem azt jelenti, hogy valamit mutatni, hanem elrejteni.

 

Szerinted jó színész vagy?
Ezt nem én tudom eldönteni, de igyekszem megtenni a tőlem telhető maximumot. A színészet határtalan, se vége se hossza.  Egy szerepet többféle különböző szemszögből láthatunk, és másképp játszhatunk. Egy a fontos, hogy melyiket választod, és azt a szerepet a legegységesebb módon kell eljátszanod. Ezért nehéz ez a szakma.

 Mit jelent, hogy a „legegységesebben”?
Azt jelenti, hogy természetesen. Tehát: „milyen helyzetben lehet az az ember, aki ezt az érzést átéli” gondolata nélkül, ténylegesen, belülről azzá válni. Végül is a színészet: „nem mutatni valamit, hanem elrejteni valamit.”

Pontosabban?
Mi színészek a nézőknek szeretnénk valamit mutatni, viszont a színésztársunknak nem mutathatunk túl sokat. Persze, az ember a normális életben átél bizonyos dolgokat, érzelmeket, viszont mindenkinek van egy maszkja. Tehát a legbelsőbb dolgainkat elrejtjük. Ami kifelé mutatható, azt a néző úgyis látja. Te érezd át, és a néző is átfogja érezni.

Hogyan gyakorolsz egy-egy szerepre?
Dolgozom rajta. Számtalan módszer van. Nem csak egyféle technikára hagyatkozom.

Amikor megkapod a forgatókönyvet, mit csinálsz?
Olvasom, olvasom, utána ismét átolvasom és ráhangolódom a szerepre. Amikor tényleg átadod magad a szerepnek, belül elindul valami. Amint beleéled magad, és magadévá teszed a karaktert,  már csak formálni kell, mint a tésztát.

 

A jóképűség egy csöppnyi hátrány

 
suk.jpg

Mit jelent egy férfinek, hogy jóképű? Tulajdonképpen egy férfi szépség vagy. Tökéletesek a vonásaid, az ajkaid, a szemöldököd, az arcod…  Nincs emiatt rossz érzésed?
Nem vagyok egy tükör előtt álldogáló, magában gyönyörködő típus. Sem olyan, aki magára nézve megállapítja, Ejha, de jól nézel ki”. Amikor az emberek mondják egy kicsit elszégyellem magam, sőt befeszülök tőle. Mert számomra a külső csupán abban segít, hogy észrevegyenek. Később aztán egy pillanat csupán, hogy észrevegyék ha nincs más az emberben a külsején kívül...

Előfordult már, hogy a fizikuma előtérbe helyeződött a színészettel szemben?
Szereplőválogatás során eleve van egy séma, ahol a külsőt is figyelembe veszik. Én belül ordítok ilyenkor, hogy: „Nem, én ezeket meg tudom csinálni. Több van bennem!”

Téged mindig „szép fiú”ként akarnak szerepeltetni?
Nem, de ez kétségtelenül egy biztos ösvény számomra. Mindegy, mert az utolsó projektben sikerült jobban megmutatnom magamat és remélem a jövőben még többre lesz lehetőségem.

 

A húgom 7, én pedig 9 éve voltam, amikor Édesanyánkat elvesztettük

Ki áll hozzád a legközelebb?
A húgom. Vele egységben, együttes erővel nőttünk fel. Testvérek és barátok is vagyunk egyben. Két évvel fiatalabb nálam. Ő 7, én 9 voltam, amikor Édesanyánk meghalt.

Mennyire emlékszel Édesanyádra?
Csak emlékképeim vannak. De amikre emlékszem sokat segítenek a színészetben.

Ezt hogy érted?
Ez egy óriási trauma és az összes átélt fájdalom, minden érzés segít a színésszé válásban.

 Egy babát hogy lehet Şükrü-nek hívni Apa?

 sukrukem.jpg

Egy ilyen modern, fiatal férfinak inkább a Berk vagy  Can, vagy ezekhez hasonló nevek passzolnának. Miért Şükrü?

- (Nevet).  A Şükrü nagypapám neve volt. Amikor a tweeteren írtam a témával kapcsolatban, hogy „Apa hogy nevezhettél el egy pici babát  Şükrü-nek? Mit csináltál! Hegyeket raktál elém!”, csak vicceltem. Megbarátkoztam a nevemmel, már nem érdekel annyira.

Melyik tulajdonságodat szereted a legjobban?
Van olyan tulajdonságom, amit szeretek, de van, amit nem. Sokat gondolkodom, és sokat dolgozom. Túl maximalista vagyok. Vízöntő jegyében születtem, analitikus szemléletű vagyok. Néha pozitívan gondolkodom, de olykor le tudok ragadni a negatív dolgoknál.

 

Szeretem a magabiztos nőket

Milyen nők tetszenek neked? Mit keresel egy nőben?
Egy nő aurája, energiája fontos számomra. Ez pedig az önbizalomból ered. A magabiztos nő számomra azt jelenti, hogy erős és tudja mit akar. Engem az ilyen nők fognak meg. Az összes energiájuk  kihat a testükre is. Igen, én a magabiztos nőket szeretem. A külső megjelenés szempontjából pedig a karakteres külsejű nőket, például Gisele-t kedvelem.

Van őrült oldalad?
Persze, még szép, hogy van őrült oldalam...

 

De egy visszafogott, és kiegyensúlyozott férfit látok!

Igaz, viszont az ellentétem elég csúnya...

Te is szereted a török sorozatokat? Gyere velünk sorozathelyszínek felfedezésére! A következő utazás részleteit itt találod!

Kövessetek minket a  facebook-on   instagramon, pinteresten és youtube-on is!
 

Ne maradj le!

Kérd INGYENES

Online magazinunkat!

Email*
Név*
Voltál már Isztambulban?*
Korod

 

Szólj hozzá

interjú blogazin török sorozatok Sükrü Özyildiz